Hogy melyik király jutott először Óvár birtokába, nem sikerült kideríteni – írja Mednyánszky Alajos 1825-ben megjelent útikalauzában. „De hogy I. Ulászló idejéig a védőrségnek királyi várnagyok parancsnokoltak, kétségtelen, hiszen az utolsónak még a nevét is tudjuk – Jan Czapek (Bakocska) –, aki a királlyal együtt jött lengyel volt. Ulászló uralkodása idejétől fogva lett a vár előbb hűbérként a király hatalmas párthívéé, Szentmiklósi Pongrácé, majd örökösen, Corvin Mátyás kezéből, tartozékaival egyetemben az ősnemes, még az Árpádok korában Csehországból bevándorolt Pongrácz nemzetség birtoka, és bár ez a nemzetség több ágra szakadt, előnevét, amely a közös származásra utal, Óvárról választotta.” 1443-tól így hívták magukat: Óvári és Szentmiklósi Pongrácz család. Róluk, illetve a család utolsó sarjáról szól Mikszáth emlékezetes regénye, a Beszterce ostroma. A bevezetőjéből idézek: „A Pongrácz család története tele van középkori fénnyel, ragyogással. Szentmiklósi Pongrácz, kinek fejedelmek voltak adófizetői, Pongrácz Péter, a legszebb magyar levente, ki iránt egy királyné gerjedt boldogtalan szerelemre, a nagy pallosú Pál, török fejek lekaszabolója, megannyi vitéz ős, annyi délceg Pongrácz kisasszony, harmatos arcú, tollas kalapú, aranyos cipellőjű, nagy történelmi alakok anyái később, fehér ruhás várkísértetek a legkésőbb… Olyan ez a családi történelem, mint egy mélységes tó.”
A két szomszédvár közül Óvár hamarabb veszítette el katonai jelentőségét, mint Sztrecsnó. Hamarább is kezdett pusztulni. A Pongráczok leköltöztek a várból; a Vág partján, Krasznyánban építettek maguknak új kastélyt; Óvárt sorsára hagyták, bár egy ideig helyőrség maradt benne.
Móser Zoltán, mno.hu
Hogy melyik király jutott először Óvár birtokába, nem sikerült kideríteni – írja Mednyánszky Alajos 1825-ben megjelent útikalauzában. „De hogy I. Ulászló idejéig a védőrségnek királyi várnagyok parancsnokoltak, kétségtelen, hiszen az utolsónak még a nevét is tudjuk – Jan Czapek (Bakocska) –, aki a királlyal együtt jött lengyel volt. Ulászló uralkodása idejétől fogva lett a vár előbb hűbérként a király hatalmas párthívéé, Szentmiklósi Pongrácé, majd örökösen, Corvin Mátyás kezéből, tartozékaival egyetemben az ősnemes, még az Árpádok korában Csehországból bevándorolt Pongrácz nemzetség birtoka, és bár ez a nemzetség több ágra szakadt, előnevét, amely a közös származásra utal, Óvárról választotta.” 1443-tól így hívták magukat: Óvári és Szentmiklósi Pongrácz család. Róluk, illetve a család utolsó sarjáról szól Mikszáth emlékezetes regénye, a Beszterce ostroma. A bevezetőjéből idézek: „A Pongrácz család története tele van középkori fénnyel, ragyogással. Szentmiklósi Pongrácz, kinek fejedelmek voltak adófizetői, Pongrácz Péter, a legszebb magyar levente, ki iránt egy királyné gerjedt boldogtalan szerelemre, a nagy pallosú Pál, török fejek lekaszabolója, megannyi vitéz ős, annyi délceg Pongrácz kisasszony, harmatos arcú, tollas kalapú, aranyos cipellőjű, nagy történelmi alakok anyái később, fehér ruhás várkísértetek a legkésőbb… Olyan ez a családi történelem, mint egy mélységes tó.”
A két szomszédvár közül Óvár hamarabb veszítette el katonai jelentőségét, mint Sztrecsnó. Hamarább is kezdett pusztulni. A Pongráczok leköltöztek a várból; a Vág partján, Krasznyánban építettek maguknak új kastélyt; Óvárt sorsára hagyták, bár egy ideig helyőrség maradt benne.
Móser Zoltán, mno.hu
